magányos téli est ez is
megint karácsony közelít
s ezen a fagyos éjszakán
csak lelkednek hűvös társa vár:
jeges hiány
szorítja szíved
mióta rádöbbentél
azon a régi néma estén
hogy lombjától fosztott korhadó fa
gyökértelen árva lettél
magányos téli est ez is
sötét hóvihar közelít
ébredő szende csillagok
rejtőzködnek a Hold körött
egyikük pislán rád tekint
szemedbe
gyémánt-könny szökik
arcodon szertehull
nyomában eltölt valami régi-új
különös varázs: az ünnepi várakozás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése